Végrendelet címmel megjelent írásomban beszámoltam, hogy az Alapítvánnyal kapcsolatos utolsó vállalkozásomat is teljesítettem, kérdés most az. hogy folytassam-e az eddigiekhez hasonló tevékenységemet?

Egészségi Állapotom romlása miatt, illetve a sok pénzt emésztő politikai csatározásokat látva, feltettem ezt a kérdést magamnak és munkámat ismerő barátaimnak egyaránt.

A huszonegy év alatt fillérekből összegyűjtött tizennégymillió feletti forint hozadékát mindenképpen a rászorult jól tanuló, elsősorban a csökkentlátó-, vak gyermekek támogatására kívánom fordítani. Látva, érezve világunk etikai megbicsaklásait, közzétettem szándékomat tartalmazó írásomat, bízva a nyilvánosság erejében. Szeretném biztosítva látni, hogy halálom után se legyen törés a hosszú évek munkájával megalapozott, az emberek bizalmára, a rászorultak megsegítésére épülő útban.

A bizonyító irataim közül könyvemet, továbbá 100 oldal A/4 formátumú anyagot vettek át személyesen tőlem a Parlamentben, az Országos Levéltárban. A dokumentumokat eljutattam az Egészségügyi-, Oktatásügyi Minisztériumokba, a Fővárosi Bírósághoz, és az Ügyészséghez, stb. Természetesen a hivatkozott iratok az Alapítvány irattárában is megtalálhatók, és a Támogatók esetleges megkeresése esetén a hozzáférési lehetőséget biztosítom.

Az Alapítvánnyal kapcsolatos jogi ügyek rendezése, és további sorsa érdekében megkerestem a Fővárosi Bíróságot. A kitűzött időpontban – 2002. június14-én, 9 órakor- megjelentem meghallgatás céljából. Előzetes szándékom szerint az Alapítványom visszaadására készültem.

A tárgyaláson legközvetlenebb munkatársam Sebők Gabriella úrasszony is jelentudott lenni.

A könyvelési adataimat előzetesen jogi képviselőmnek átadtam, melyeket már az Alapítvány megkezdése előtt elkezdtem vezetni. Ezekből az iratokból többek között megállapítható, hogy minden forintról el tudok és el is akarok számolni a Bíróság előtt, annak érdekében, hogy a fillérekből összerakott tőkére ne csak a lakosság vigyázzon, hanem a Tisztelt Bíróság szavatolja a tőke későbbi sorsát.

Ez a jó szándékú adományokból összegyűjtött pénz, soha ne kerülhessen az esetleges tékozlók birtokába, soha ne szolgálhasson sem politikai, sem más jellegű egyéni érdekeket, mindörökké a szándékunk szerinti támogatási célt szolgálja.

Sajnos az elmúlt időszakok történései több rossz példával szolgálnak, hogy a feneketlen zsákokban milyen könnyen tűnnek el nagy összegű pénzek, nem szeretném, hogy ebben a sorsban osztozna az Alapítványom nehezen összegyűjtött vagyona.

A Bírónő és az Ügyész meghallgatta az Alapítványom Elnökét, aki a kérésemnek ismét eleget téve vállalta, - és ezt az elhatározását írásba is foglalta, majd szándékát a Bíróság előtt szóban is megerősítette, - hogy az elnöki tisztet 2002. május 5.-től ismét elvállalja.

A Bírónő engem is felkért lélekben megerősítő, dicsérő szavakkal, hogy folytassuk ezt a csodálatos, emberileg mérhetetlen energiával elért munkánkat. Az Ügyész úr beszédében, az Alapítványunk által több jelentős eredményt kiemelte, zárógondolataként kijelentette, hogy “száz alapítvány közül még ehhez hasonlóval nem találkozott”.
A Bírónővel előre megköszönték a beszámolót, melyet minden évben megküldünk legkésőbb november 30.-ig.

Felkértem munkatársaimat vigyék tovább társadalmi munkában az alapítványi teendőket, megőrizve mindazt, melyet a tisztelt Bíróságnak bemutattunk. Továbbra is segíteni tudjuk a rászorult gyermekeket olyan módon, ahogy azt a Bíróságnak is előterjesztettük. Én továbbra is azt kívánom elérni, hogy nevemet viselő Alapítványt ne lehessen megszüntetni, és ezt az óhajomat írásba is foglaltam 1997. október 24.-én. (lásd: a könyvem 8. oldala)

A Bíróság elismerő szavaitól meghatva én ígéretet tettem, hogy Önökkel együtt tovább folytatom a megkezdett utat. Döntésemben megerősített, hogy az Alapítványomat 1989. december 27.-én az Egészségügyi és Szociális Miniszter helyettes: dr. Illés Béla úr hagyta jóvá, illetve a Fővárosi Bíróság 1990. február 26.-án bejegyezte, ennek értelmében működik tovább az Alapítványom.

Alapítvány működtetésében és támogatásában változtatni kell. Tapasztalataink szerint az iskolák Tanárai ismerik legjobban a rászorult gyermekeket, ezért a pályázati anyagot részükre kérésre megküldöm. A pályázatoknak az Alapítvány felé történő benyújtására minden évben október 31.-ig van lehetőség.

A támogatott gyermekek körének bővülése érdekében várjuk pénzügyi adományaikat, az Alapítványhoz beérkezett összegekről az adakozók részére, és kérés nélkül az adóigazolást megküldjük, természetesen ehhez kérjük; a kitöltéshez szükséges adatokat részünkre eljuttatni szíveskedjenek. Az adományozók megnevezhetik a támogatni kívánt rászorult gyermeket, ebben az esetben a pontos nevet, címet kérjük megadni szíveskedjenek. Az adományozott összeg a 30%-a az adóból levonható.

Továbbá lehetőség van adójuk 1%-ának felajánlására, Az Alapítvány címe a fejlécben található.

Korlátozott számban kb. 20, lehetőséget biztosítunk gyógytalpbetét viselésére is szorult gyermeknek a segédeszközzel történő szakellátására, az aranyérmekkel kitüntetett magyar találmány alapján készített mértékután variálható talpbetét felhasználásával.

Tisztelettel kérem Önöket, hogy a felhívást fénymásolják le, és adják tovább, hogy minél több rászorult gyermeken tudjunk segíteni.

Továbbá kérném segítségüket abban, hogy a felhívás megjelenhessen különböző fórumokon:Tv-ben, Rádióban, újságokban.

Budapest. 2002. június. 16.

néhai
Péntek Lajos író
Alapító, tiszteletbeli elnök